Dream & job

Bright cikke a Torokgeek rovatból, 2005. június 14. kedd, 12:50 | 24 hozzászólás

Vélhetőleg nem én vagyok az egyetlen, számítógépes napköziben és Computer Karácsonyokon szocializálódott játékőrült, aki valamikor a magnófejállítás és a ?LOAD ERROR korában rácsodálkozott a Commodore Világ nevű, minden porcikájában ronda, ám tartalmát tekintve annál színvonalasabb sajtótermékre, majd kitalálta, hogy a legújabb szórakoztatóelektronikai szoftvereket tesztelni, és azokról pénzért mókás cikkeket írni a világ legjobb munkája, egyszersmind elhatározta, hogy ha felnő, belőle is CoV-os zsurnaliszta lesz. (Ezt a bekezdést a Rigó utcai példamondat-válogató bizottság támogatta.)

Aztán a sors úgy hozta, hogy néhány év múlva már tényleg játékokról írtam cikkeket – nem tettem az ügy érdekében, teljesen véletlenül alakult így: a főiskolára járva valami könnyen végezhető munkát kerestem, a szomszédos koleszszobában pedig éppen az a srác lakott, aki a CoV egyik külsőse volt. Ennek már kilenc éve, és mellékesben azóta is írogatok a hazai gamerlapoknak, úgyhogy ennyi idő bőven elég volt arra, hogy rájöjjek: mégsem ez az ultimate dreamjob. (Annak ellenére, hogy valóban kellemes elfoglaltság, és hogy én is azok közé tartozom, akikből egy frontális lobotómia sem tudná kiirtani a képernyő előtt üdvözült vigyorral mikrokapcsolós joystick-et rángató, SZTK-szarukeretes szemüvegben pompázó gyereket.) Ezt alátámasztandó, álljon itt amúgy hárombetűs-férfimagazinosan 10 ok, amiért nem a játék-újságírás a világ legjobb melója:

1. Határidők. (Van kérdés?)
2. A bugos/unalmas/ocsmány grafikájú borzalmakkal is játszanod kell.
3. Mivel játékkritikákból nem lehet megélni, passziódat össze kell egyeztetned a „civil” melóddal, ami nem megy zökkenők nélkül. („Kolléga, az az űrhajós marhaság a monitorán pontosan melyik funkciója cégünk ügyviteli szoftverének?”)
4. Mindig akad legalább egy olvasó, aki nálad jobban ismeri a játékot, és meg is talál levelével, ami mindenképpen idegesítő, és esetleg szakmai önérzeted is kikezdi. („Azt írtad, hogy a Guardian a legjobb egység földiek ellen, pedig az Ultralisk upgrade után két ponttal jobban sebez, ráadásul gyorsabb is.”)
5. Az megvan, hogy ha egy picit értesz a számítógépekhez, minden ismerősöd hozzád fordul tanácsért (akkor is, ha csak egérpadot akar venni), elvárják, hogy naprakész infóid legyenek a hardverpiacról, és nem értik meg, hogy nem installálhatsz XP-t az ősöreg 486-osukra? Na, képzeld el ugyanezt játékokkal...
6. Becsületes, a BSA által kikezdhetetlen adófizető állampolgárként szörnyű erkölcsi kompromisszumokra, hovatovább bűnpártolásra kényszerülsz, amikor egyes magazinok szerkesztői netről szedett kalózmásolatot nyomnak a kezedbe, és azzal próbálnak nyugtatni, hogy egy hét múlva megveszik a gyári verziót is, „de így gyorsabb”.
7. A sok játéktól rettenetes marhaságokat bírsz álmodni. Fent említett koleszes cimborám egyszer Norton Commander volt álmában, és elmondása szerint roppant frusztráló élmény volt. Számomra egy Doom-pályás rémálom volt emlékezetes, illetve az, amiben Tetris-kocka voltam. Nem, nem akarok beszélni róla.
8. Egészen biztosan összeveszel legalább egy magyar játékfejlesztő/forgalmazó céggel, pedig csak erősen kozmetikázva merted leírni, mekkora rugdosnivaló fos, amit fejlesztettek/forgalmaztak.
9. Végső soron rájössz, mennyivel élvezetesebb volt a játék, amíg nem kellett munkaként tekintened rá.
10. Nincs hét, hogy valamelyik ismerősöd ne jegyezné meg: „A legújabb játékokkal játszol, és még fizetnek is érte? Baszki, ez a világ legjobb melója...”

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (24)