mozinapok

Ebsik cikke a Művház rovatból, 2004. szeptember 23. csütörtök, 09:01 | 13 hozzászólás

Skydiscoval tegnap ünnepélyesen megfogadtuk: a héten nem nézünk több mozifilmet. Tettük mindezt azután, hogy két nap alatt három, hát, hogy is mondjam, harmatos alkotásba sikerült legjobb szándékaink ellenére belefutni. Keddre egy I, Robot (disco), egy My life without me (én), szerdára pedig egy Argo (közösen) jutott.

Az I, Robot által kiváltott arckifejezést inkább meg se próbálom szavakba önteni, a My life...-ról lehetne ugyan írni apróbb szösszenetet olyan mondatfoszlányokkal, hogy "a film egyszerre sikít rendezőért, vágóért, dramaturgért és operatőrért", hogy "a giccsmázat le kéne verni egy méretes légkalapáccsal, ha nézhető filmet szeretnénk kapni", de nem éri meg a fáradtságot.

Ellenben van itt nekünk ez az Argo, Árpa "Médiafenegyerekvagyok" Attila filmje. A trash-mese (a jelzőt maga A Mester aggatta művére).

Tudom, hogy a sesblog olvasói csupa magasan kvalifikált értelmiségiek, és eszük ágába sem jutna, de ha mégis: NE NÉZZÉTEK MEG, az isten szerelmére: NE. Menjetek a városligetbe korizni, vigyétek csajotok a sashegy tetejére panorámát csodálni, vegyetek articsókát a piacon kosárszámra és osszátok szét a villamoson, vagy ássatok gödröt a szabadság téri mélygarázs tetején, mert azzal is többet értek, mint ezzel az elkúrt másfél órával. Talán az volt a legjellemzőbb, hogy az első igazán jó poénra (öndefiníciója szerint egy akcióvígjátékról beszélünk!) a vége főcím harmadik percéig kellett várni (mit várni: feszengni), mikor a forgatás közbeni bakikat adták közre nekünk, tisztelt (?) nagyérdeműnek. És az is jellemző, hogy már erre a poénra sem emlékszem. Innen-onnan összelopkodott hatások, kameramozgás, történet, eredetiségnek csírája se. A közönség egy része a bazmeg-ekre, mintegy hívószóra, felröhög - de ez nem csak a filmet minősíti, őket is.

Szánalmas fércmű egy beteg lélektől. Szeretném elfelejteni.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (13)